Újra itt. :)

A címet majd később elmagyarázom, hogy miért ez lett, de Nao szerintem egyből tudni fogja. ;)

Szóval. Nao előző bejegyzését követve, ezennel folytatnám a hétvégi beszámolót. Kezdődött azzal, hogy szombat délután vissza kellett másznom Pestre, mert akadt néhány pofátlan csoporttársam, akik képesek voltak átvenni a diplomájukat, és ráadásul ezt meg is szerették volna ünnepelni. Milyen dolog az ilyen, nem is értem. :D Ezt nem is ragoznám nagyon sokáig, röviden tömören annyi, hogy nagyon jó volt, bár Ferles kisasszonnyal sikeresen utolsókként érkeztünk, miután a kollégiumban elfogyasztottunk egy üveg pezsgőt. :D Magát a bulit nem részletezném nagyon, jó volt a társaság, jó volt az egész úgy, ahogy volt. Illusztrálom néhány képpel a bulájt, és itt le is zárnám a dolgot. :)

 Ezek után nézzük a másnapot. Természetesen nem olyan másnapra gondolok, mivel az nem volt. :D hál isten.

Szóval, felkeltem reggel, láttam hogy szépen süt a nap, mondom vétek lenne ilyen szép időben itthon maradni. Gondoltam jó lenne keríteni valakit magam mellé, és a nyakunkba venni a várost. Erre, mint egy ilyen égi jel, Nao bejelentkezett messengerre. (ezt most csak azért írtam így ki, mert Nao "ki van akadva" azon, hogy én néha "messengerezés"-nek mondom az "msn-ezést" :P)

Na szóval, innentől kezdve evidenssé vált, hogy ő lesz az én emberem. Egyből be is támadtam, és IGEN-t mondott. OO OO

Bár azt közölte velem, hogy a nap csalóka, és kb 100km/h-s szél fúj odakint, de attól még mehetünk. Mondom jó, én a koliból, ablakon keresztül nem nagyon láttam a szelet, csak a napot, de szép idő van! Menjünk! (ennek még később jelentősége lesz)

Szóval találkoztunk az Astoriánál, és busszal lementünk (vagy fel, vagy át, mittomén :D ) az Móriczra, onnan meg ment a 27-es busz, ami felvitt minket a Citadellához. Szép napsütéses időnk volt, sétálgattunk, bár az sem mellékes, hogy a szél néha majd lefújt minket a hegyről. :D De hát JÓ IDŐ VAN, IGAZ TIMI? (Naotól egész délután ezt kellett hallgatnom, amikor meg mertem jegyezni, hogy kicsit hüvi van, vagy hogy eléggé fúj a szél. :P )

Beszúrok néhány képet azok közül, amik a hegyen készültek, gyönyörködjetek ti is a tájban :) :

A Citadella után megcéloztuk a Várat. Természetesen fogalmunk nem volt, hogy merre kéne elindulnunk, de toronyiránt becéloztuk, lesz ami lesz alapon. Sikeresen letaláltunk a hegyről, és a nagy betondzsungelben sikeresen átverekedtük magunkat a Várig. Útközben találtunk egy hőmérséklet mutatót (nemtom hogy hívják hivatalosan :P ), és bizonyítékképp lefényképeztem, hogy igenis egész jó idő volt, a hurrikán erejű szél ellenére. :D

Jaj tényleg, a hurrikán erejű szélre visszatérve, készült pár vicci kép, aminek akár adhatnánk ezt a címet is, ha lennénk olyan elvetemültek, hogy feltegyük iwiw-re: "Budapest, hurrikán erejű szél, de a frizura még mindig tart - úgy ahogy" :D

Íme a képek:

 Szóval eljutottunk a Várig. A szél természetesen onnan is le akart minket fújni, de mi nem hagytuk magunkat. :D 

Ennél a résznél szeretnék visszakanyarodni a bejegyzés címéhez. Végre megkapja mindenki a hőn áhított magyarázatot. :D A Váron belül tárult elénk a következő látvány:

Én meg erre nagy okosan megjegyeztem, hogy kajak úgy nézki, mint a Gumimacikban a gonosz "Igszorn" vára. De neeeeeem? :D Innenből persze egyenes út vezetett ahhoz, hogy elkezdjük énekelni a Gumimacik főcímdalát, különösen a "rajta háááááááát" rész örvendett nagy népszerűségnek. :D

Aki esetleg nem tudná miről van szó (bár remélem nincs ilyen, ez ALAP! :) )

www.youtube.com/watch?v=G67kKCqLcr8

...és egy kis segítség annak, aki nem tudja a szöveget, de szeretné velünk együtt énekelni: :D

"Télen és nyárban, a hóban és sárban, hős maci bátran a jó ügyhöz áll.
Mindenki ébred, ha zendül az ének, hű macik víg dala bíztatva száll.

Rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz.
Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.

Kiskoruk óta, a titkuk a nóta,s a mágikus szörp is, a gumimacilé.
Mindenkor győznek és bárkit lefőznek, ha harsona hív és megdobban a szív.

Rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz.
Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.

Ilyen a mackónép!"

Na szóval, dalolászva tovább haladtunk a Halászbástya felé. Közben már eldöntöttük, hogy ha végeztünk, meg kéne kajálni valahol. Nao mondta, hogy elvileg onnan megy le busza Moszkvára, mondtuk hogy az jó lesz, ott beülünk a Mekibe. Na ennek is majd lesz még később jelentősége. :)

Szóval, a Halászbástyán sétálgatva egy fura nemzetiségű pár megkért, hogy fényképezzem le őket, mondom jólvan, csináltam is egy gyönyörűséges képet róluk, erre a nő megkérdezi tőlünk, hogy honnan valósiak vagyunk? (angolul). Mondtuk hogy Budapest (az egyszerűség kedvéért én nem akartam belemenni abba, hogy Kecskemét, mert az további kérdéseket szült volna, így mindenki számára egyszerűbb volt a történet. :D ) Erre megkért, hogy csináljunk már egy közös fényképet. :D Érdekesek ezek a külföldiek. Fura, én valahogy ha külföldön járok, nem érzek késztetést arra, hogy idegenekkel fotózkodjak. :D

Mindezek után becéloztuk a buszmegállót. Még meg is jegyeztük, hogy jé, a Deákról indul az a busz, amivel mi le akarunk menni a Moszkvára. Jólvan, tudomásul vettük, vártuk a buszt, fel is szálltunk rá, pár perc alatt le is dobott minket a Moszkvára, és ahogy leszállunk, belénkáll a felismerés, hogy mennyire hülyék vagyunk, miért nem mentünk a másik irányba a Deákra, mivel akkor közelebb lennénk ugyebár az Astoriához (ahol Nao lakik, és kaja után az volt az uticélunk). Fogtuk magunkat, felszálltunk a visszafele menő buszra, így még egyszer megjártuk a Várat. :D

Leszálltunk, megkajáltunk a Mekiben, aztán mivel kezdett már sötétedni, csináltunk pár képet a Lánchídnál, ami ekkor már ki volt szépen világítva. Meg persze minden más is. :D Íme néhány kép:

Most nincs kedvem több képet beszúrni, de úgyis mindenki ismeri a látványt. :)

Ezek után a Lánchíd lábánál vártunk egy buszt, ami bevisz  minket a Deákig, gondoltuk onnan majd visszagyalogolunk az Astoriára. Jött is egy 105-ös busz (asszem :D ) ami a Gyöngyösi utca felé megy, a régi 4-es busz asszem. Fel is szálltunk rá, és Nao közben kitalálta, hogy miért nem megyünk el vele a Hősök terére, és akkor azt is meg tudnánk nézni sötétben. Mondom jó. Már épp elhagytuk a Deákot, amikor aztán mégis változtot az ötlet: majd legközelebb a Városliget be megyünk, és majd akkor megnézzük a Hősök terét, most menjünk inkább haza. Leszálltunk a Bajcsy Zsilinszky úton, mondván, hogy majd onnan visszagyalogolunk. De ha már ott vagyunk, akkor nézzük meg a Bazilikát, az is nagyon szép este kivilágítva. Tehát tettünk még egy kis kitérőt. Próbáltunk úgy lefotózkodni vele, hogy mi is benne legyünk, és a Bazilika is, mindezt külső segítség nélkül. Hát kb a 20. próbálkozásra sikerült egy egészséges képet csinálni, amire azt mondtuk h jólvan, fogjuk rá, de most már haladjunk:

Na ezek után most már tényleg elindultunk haza, de útközben a Deákon még két helyen feltétlen meg kellett állnunk. Az egyik egy ilyen nagyon fura valami, (na ezt most jól megmondtam :D ), de inkább majd a kép beszél helyettem, a másik meg egy csomó szép kép Görögországról, végig egy hosszú soron. Elkezdtem egyesével lefényképezni őket, de aztán olyan sok volt, hogy a harmadánál meguntam. De azért "kifeküdtem gyorsan egy kicsit a tengerpartra" (lásd második kép :D )

Na innen most már tényleg a Naoékhoz mentünk, feltettük a képeket gépre, megettünk egy zacskó popikukit, aztán kb. 9-re haza is estem (mármint a koliba).

Szép hosszú nap volt, de nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten. :) Remélem máskor is csinálunk majd ilyet!!!!!

Na most már megyek aludni, mert pffffff, fél2 van már, és holnap reggel, vagyis ma reggel meló.

Jó olvasgatást, már akit érdekel. :D

Ezzel a képpel búcsúzom / búcsúzunk/ a "kedves" olvasóktól. :P

A kép címe akár ez is lehetne: "A Nagy Testvér(ek) minden lát(nak)." :D